Gyulladáscsökkentő gyógyszer csontritkulás kezelésére, Újabb kezelési módszerek

Gyulladáscsökkentő gyógyszer csontritkulás kezelésére A terápiában számos készítmény áll rendelkezésre a bizonyítékokon alapuló orvoslás eredményeinek megfelelően — az egyéni kockázati jellemzőktől függő gyógyszerválasztásról és az újabb kutatásokról ad aktuális helyzetképet ez a cikk.

A csontritkulás oszteoporózis a vázrendszer generalizált betegsége, ismérve a csonttömeg fogyása és a csontszövet mikroszerkezeti károsodása, ami fokozott törékenységhez vezet. A Németországban 7,8 millió 50 év feletti beteget BoneEVA vizsgálat érintő probléma népbetegségnek számít, gyakorisága mindkét nemben növekszik.

Vagy éppen az űrhajósok kapcsán, akik azért, ha sok időt töltenek a világűrben, bizony tapasztalhatják. És valóban, ez a betegség tényleg inkább idősebb korban jellemző, ám hamarabb is előfordulhat, a tünetekre és a kezelés minél gyorsabb megkezdésére pedig figyelni kell! A csontritkulás tudományos neve, az oszteoporózis tulajdonképpen azt jelenti, hogy üreges, porózus csont. A betegség során a csontok tömege és mésztartalma csökken, akár olyan mértékben is, hogy amiatt gyakrabban előfordulhatnak törések, esetleg még spontán törések is. Testünkben a csontképzési és csontbontási folyamatok életünk során összhangban vannak — normális esetben persze.

A csontritkulás prevalenciája a szomszédos német ajkú országokban is emelkedik a korösszetétel változásával, szaporodnak az oszteoporózishoz köthető törések, a kor előrehaladásával a törések gyakorisága is emelkedik. Másodlagos prevenció a kielégítő kalcium- fórum artrosis és kezelése D-vitamin-ellátás napi — mg kalcium, napi — NE D-vitamin.

A gyógyszeres terápia szükségessége a törési kockázatból, illetve a már elszenvedett csontritkulásos törésekből következik. A WHO-kritériumok alapján oszteoporózisról akkor beszélünk, ha a T-pontszám nem haladja meg a —2,5-et, és a csontok ásványianyag-tartalma a törés független kockázati tényezője, de egyedül ezekből a kritériumokból az egyéni törési kockázat és a kezelés javallata nem vezethető le.

Ennek meghatározásában nincs egyetértés az oszteológia képviselői között. Míg Franciaországban, Nagy-Britanniában és Svájcban életkortól függő abszolút töréskockázatot, azaz korral változó intervenciós küszöböt vesznek figyelembe a törésküszöb meghatározásában, 4,17 addig az USA-ban és Németországban fix, kortól független intervenciós küszöböt állítottak fel lásd a német oszteológiai szervezetek es irányelveit. Ma nemcsak a beteg kórtörténetére és kockázati tényezőire alapozott gyógyszeres terápia indikációjának meghatározása lehet egyénre szabott, hanem a különböző hatóanyagcsoportok fejlesztésének köszönhetően a gyógyszerek kiválasztása is.

Hormonterápia A hormonkezelés a posztmenopauza korai időszakában első tíz évében csontritkulásban szenvedő betegeknél jön szóba, átfogó felvilágosítást követően, leginkább akkor, ha a beteg változókori tünetekre panaszkodik.

Az emlőkarcinóma, a stroke és a mélyvénás trombózis aggodalmat keltő hormonterápia alatti incidenciája miatt a csontritkulás komoly kockázatának kitett nőket részletes tanácsadásban kell részesíteni, kezelésüket személyre szólóan kell elbírálni.

A hormonkezelés 5—10 évig tarthat, de oszteológiai nézőpontból a posztmenopauzális csontritkulás elsődleges prevenciójában nem tekinthető első vonalbeli kezelésnek. Bár egy metaanalízisben megállapítható volt a 60 év alatti nők teljes mortalitásának csökkenése, a 60 gyulladáscsökkentő gyógyszer csontritkulás kezelésére idősebbek korcsoportjában ilyen összefüggést nem tudtak bizonyítani. Egyéb ellenjavallat hiányában a terápia haszna 60 éves kor alatt meghaladhatja a kockázatot. Agonista hatással vannak a csontanyagcserére, antagonistaként hatnak a méhre és az emlőre.

Az elsőként megismert SERM, a tamoxifen receptorpozitív emlőkarcinómában alkalmazható adjuváns kezelés formájában, és csökkenti a daganat kiújulásának kockázatát. Védő hatással van a posztmenopauzában lévő nők csontanyagcseréjére, csontsűrűségére és lipidmetabolizmusára.

A napi 60 mg raloxifen legalább 4 évig adva alkalmas a posztmenopauzális csontritkulás megelőzésére és kezelésére. Gátolja az oszteoklasztok aktivitását, növeli a csont ásványianyag-sűrűségét és csökkenti a törési kockázatot.

Csökkenti az emlőrák veszélyét is, az endometriumra azonban nem fejt ki számottevő hatást. Mellékhatásokra is számítani kell: tromboembóliás eseményekre, némileg gyakoribb hőhullámokra, akárcsak hormonterápia mellett, 20 de a raloxifen a posztmenopauzális csontritkulás hatásos gyógyszerének számít.

További harmadik generációs SERM készítmények vannak klinikai vizsgálati fázisban: a lasofoxifen, a bazedoxifen és az arzoxifen a változókori oszteoporózis terápiájában részlegesen elfogadott gyógyszer, de jelenleg még nem állnak rendelkezésre.

Biszfoszfonátok A biszfoszfonátok hatásos csontreszorpciót gátló szerek, bizonyíthatóan csökkentik a vertebrális és a nonvertebrális törési kockázatot. Az első generációs etidronátot elégtelen hatása, illetve kifejezett mellékhatásai miatt csak ritkán alkalmazzák.

• csontritkulás | Gyógyszer Nélkül
• Csontritkulás tünetei és kezelése - HáziPatika
• A csontritkulás legújabb gyógyszeres kezelési lehetőségei - HáziPatika
• Ízületi fájdalomcsillapító gyógyszerek időskorúak számára

Második generációs biszfoszfonát a pamidronát. Nem törzskönyvezték a csontritkulás megelőzésére és kezelésére, bár a FOSIT tanulmány eredményei alapján 3 hónapos intravénás alkalmazása a csont ásványianyag-sűrűségét kifejezetten növeli törésen már átesett és még át nem esett betegek esetében egyaránt. Ezenkívül gyorsan csökkenti a csontritkulásos csigolyatörések okozta fájdalmat. Engedélyezték viszont napi 10 mg-os vagy heti 70 mg-os adagban az alendronátot, bázisterápiával kombinálva, mely a FLEX vizsgálat 6 eredményei alapján 5 évnél is tovább bizonyult hatásosnak, ezért nagy töréskockázat esetén ajánlott gyógyszernek minősült.

Az alendronát a férfiak csontritkulásának kezelésében is bevált, és csökkenti a csigolyatörés relatív kockázatát szteroid indukálta csontritkulás esetén.

1. A porcszövet regenerációja a következők miatt alakul ki:
2. OTSZ Online - A csontritkulás gyógyszeres kezelése
3. Tartósan mozdulatlanságra kárhoztatott, ágyhoz kötött betegeken is kialakul, ezt a folyamatot látjuk akkor is, ha egy-egy végtag törés után tartósan gipszben van.

A posztmenopauzális csontritkulás kezelésében engedélyezett harmadik generációs biszfoszfonátok a rizedronát, az ibandronát és a zoledronsav. Használatukat bázisterápiával kombinálva ajánlják. További alkalmazási terület ebben a csoportban is a férfiak csontritkulásának kezelése, valamint a szteroid indukálta oszteoporózis megelőzése és terápiája. Napi 5 mg, illetve heti 35 mg per os rizedronát csökkenti a vertebrális és a nonvertebrális törési kockázatot már 6 havi kezelés után.

Az ibandronát havi egyszeri mg-os dózisban, szájon át adva, illetve negyedévenként adott 3 mg-os intravénás injekcióban egy évi kezelés után bizonyítottan csökkenti a törések kockázatát, hatása 3 évig változatlanul fennmarad.

A MOBILE tanulmány alapján az intravénás alkalmazás erőteljesebben javítja a csontsűrűséget és a csontfelszívódási markereket, mint az orális adagolás. Az intravénás ibandronát jobban tolerálható, ezért jobb beteg-együttműködéssel is lehet számolni. Az emlőkarcinómás betegek aromatázgátló adjuváns terápiájában is alternatíva lehet az ibandronát, amely növeli a lumbális csigolyák és a csípő csontsűrűségét.

A zoledronát gyulladáscsökkentő gyógyszer csontritkulás kezelésére 5 mg-os dózisú, rövid intravénás infúzióban alkalmazva csökkentette minden jelentős oszteoporotikus törés kockázatát 3 év alatt, és az első hatóanyag volt, amellyel sikerült csökkenteni a halálozást. A férfiaknál és a posztmenopauzában levő nőknél is jelentősen növeli a teljes csípő csontsűrűségét, és a szteroidszedés okozta csontritkulás esetében — különösen reumás megbetegedésekben — szignifikánsan jobban növelte a lumbális csigolyák és a combnyak csontsűrűségét, mint a rizedronát.

Főleg onkológiai betegeknél a ízületi izombetegség gyorsan lefolyt infúzió veseelégtelenséget okozhat, és egyes esetekben állkapocscsont-nekrózisról számoltak be.

Stroncium-ranelát A stroncium-ranelát a stroncium és a kalcium szoros kémiai rokonsága miatt jelentős affinitást mutat a csontok iránt. Összehasonlítva a csontritkulás kezelésében alkalmazott többi gyógyszerrel, az oszteoblasztokat stimulálja és az oszteoklasztokat is egyértelműen gátolja, így a csontmetabolizmus egyensúlya pozitív.

Az gyulladáscsökkentő gyógyszer csontritkulás kezelésére bevett, napi 2 mg-os dózisú stroncium-ranelát bázisterápiával együtt alkalmazva, 3 éves kezelés után csökkenti a gerincoszlop és a csípő töréseinek kockázatát, és 8 éven át nyújt védelmet a törésekkel szemben. A posztmenopauzális csontritkulás kezelésének A szintű ajánlásával rendelkezik.

Teriparatid és parathormon 1—84 A teriparatid rekombináns humán parathormonanalóg PTH 1— Napi egyszeri 20 μg-os, szubkután dózisban, legfeljebb 24 hónapig alkalmazva javítja a biomechanikus teherbírást a csontátépítés stimulációján keresztül, nő a trabekuláris állomány és a kortikális állomány sűrűsége is.

Ez az első készítmény, amely a korábban elszenvedett, akár súlyos vagy nagyszámú töréstől függetlenül is védelmet nyújt az újabb törésekkel szemben. A teriparatidot engedélyezték a posztmenopauzális csontritkulás kezelésére, de Németországban a kötelező társadalombiztosítás terhére csak második gyógyszerként írható fel manifeszt csontritkulás esetén, abban az esetben, ha a legalább egy éve tartó egyéb antireszorptív kezelés ellenére 24 hónapon belül legalább két gyulladáscsökkentő gyógyszer csontritkulás kezelésére törés következik be, vagy ha a biszfoszfonát, illetve a raloxifen nem tolerálható.

A teriparatid csontritkulásban szenvedő férfiaknak is adható fokozott töréskockázat esetén, illetve nagy töréskockázattal járó, szteroid által indukált csontritkulás kezelésére is alkalmazható mind nők, mind férfiak esetében.

Csontritkulás tünetei és kezelése | BENU Gyógyszertárak

Bizonyíthatóan csökkenti a csigolyatörések gyakoriságát, és egyedüli hatóanyagként serkenti a csont újjáépülését súlyos csontritkulásban. Alapvetően befolyásolják az oszteoklasztok differenciálódását és működését. A denosumab az IgG2 alosztályba tartozó humán, monoklonális ellenanyag.

Célzottan gátolja a RANK-ligand aktivitását, ezzel új megközelítést képvisel az oszteoporózis és más csonttömegvesztéssel járó betegségek terápiájában. Denosumabhoz kötődő neutralizáló ellenanyagok gyulladáscsökkentő gyógyszer csontritkulás kezelésére fájdalom a boka séta után tanulmányokban eddig nem lehetett bizonyítani.

A FREEDOM tanulmány kimutatta, hogy 3 évig tartó alkalmazás esetén a félévente adott 60 mg-os szubkután injekció szignifikánsan csökkenti a vertebrális, a nonvertebrális törések és a combnyaktörés kockázatát posztmenopauzában.

Már egyéves kezelés után kimutatható volt a lumbális csigolyák, a combnyak és a csukló csontsűrűségének növekedése. Ezért előrehaladott korú betegek kezelésekor a denosumab jó választási lehetőség.

A biszfoszfonátok a mineralizált csontfelszínen rakódnak le, onnan az érett oszteoklasztok felveszik őket, ezekre a sejtekre közvetlen toxikus hatást gyakorolnak, de közvetett módon, a mevalonsav-anyagcsere befolyásolásán keresztül is hatnak rájuk. A csontfelszínen hosszan nyomon követhetők, az alendronát és a zoledronát kifejezetten hosszú hatástartamú készítmények. Ezzel szemben a denosumab keringő ellenanyagként fejti ki hatását, gátolja az oszteoklasztok proliferációját, differenciálódását és az egész sejtvonal funkcióját, hatását gyorsabban fejti ki: 3 már egy hónapos kezelés után csökken a csont-turnovert jelző CTX paraméter értéke.

Kiválasztása a retikulohisztiocita rendszeren keresztül gyulladáscsökkentő gyógyszer csontritkulás kezelésére, függetlenül a vesétől, ezért a denosumab beszűkült veseműködésű betegeknek is adható. Tartós eredményhez folyamatos kezelésre van szükség. A kezelést nagy törési kockázatú nők, illetve olyan prosztatarákos férfiak számára engedélyezik, akiknél a hormonabláció a csonttömeg csökkenéséhez és a törési kockázat növekedéséhez vezet.

Katepszin K gátlók A katepszin K inibitorok is befolyásolják az oszteoklasztok közvetítette csontátépülést. A katepszin K-t a papainszerű fehérjebontó enzimek ciszteinproteázok családjába sorolják. A specifikus katepszin K inhibitorok gyógyszerfejlesztési vizsgálatai során az odanacatib és az ONO hatóanyagokat kutatják, ezek ugyanis nagy specificitásuk mellett nem mutatnak jelentős mellékhatást.

Az odanacatib heti 3—50 mg-os per os dózisban reverzibilisen gátolja a katepszin K-t, de nem csökkenti az oszteoklasztok számát, s a biszfoszfonátokkal és a denosumabbal összehasonlítva kevésbé kifejezetten gátolja a csontátépülési paramétereket és alig gátolja a csontújdonképződést. Ilyen módon lehetséges a sejtszintű kommunikáció az oszteoklasztok és az oszteoblasztok között, ami megtartott csontújdonképződés mellett gátolja a csontreszorpciót.

Ez a szétkapcsoló hatás eltér az összes többi antireszorptív hatóanyag működési mechanizmusától, mert azok mindig sejthalált okoznak. Dózisfüggő, jelentős mellékhatást bőrgyógyászati eltérés, légúti infekciók nem tudtak bizonyítani.

A terápia egy évvel való meghosszabbítása további pozitív hatással volt a csontsűrűségre. A denosumab elhagyásához hasonlóan és a biszfoszfonátokétól eltérően az odanacatib leállítása után újra csökkenni kezd a csonttömeg, mivel a gyógyszer nem tárolódik a csontokban.

Az antiszklerosztin antitest gátolja a szklerosztin funkcióját és javítja az oszteoblasztok aktivitását, így fokozza a csontszövet képződését.

Ha Önt érdekli a hormonkezelés, akkor érdemes tudnia, hogy ma már tapasz, krém és hüvelygyűrű formájában is hozzáférhető. A hormonkezelésen túl napjainkban számos gyógyszer is rendelkezésre áll. Hasonlóan az ösztrogénhez, a gyógyszerek ezen csoportja is gátolja a csontbontást, stabilizálja a csonttömeget, sőt a gerinc, illetve a csípő csonttömegét növelheti is.

Ez tehát olyan csontszövetépítő gyógyszernek tűnik, amely a csontépítésre tisztán pozitív hatással van, a csontvesztést nem stimulálja. A szklerosztin egyike annak a kevés csontszelektív modulátornak, amit csak az oszteociták termelnek.

A szerzők nem jeleztek érdekütközést. You need JavaScript enabled to view it.

• Csontritkulás kezelése | BENU Gyógyszertárak
• Gyulladás, fájdalom, csontritkulás – rizikófaktorok és kezelés
• A csontritkulás kezelési lehetőségei
• Nagy lábujj artritisz kezelése

Irodalom: 1. Baron R, Kneissel M. WNT signaling in bone homeostasis and disease. Nature Med ;— 2. Bone cells crosstalk: noncanonical Roring in the Wnt. Cell Metab ;— 3. Denosumab and bisphosphonates. Bone ;— 4. Osteoporose: Phasengerechte Therapie und Neues aus der Zellbiologie. J Mineralstoffw ;—7 5. Birkhäuser M. Ther Umsch ;— 6.

JAMA ;— 7. Continuing bisphosphonate treatment for osteoporosis. N Engl J Med ;— 8. J Bone Miner Res ;— 9.

Fizioterápia és gyógytorna

A single-dose study of denosumab in patients with various degrees of renal impairment. J Bone Miner Res ;— Joint Bone Gyulladáscsökkentő gyógyszer csontritkulás kezelésére ;— Comparison of the effect of denosumab and alendronate on BMD and biochemical markers of bone turnover in postmenopausal women with low bone mass.

Cathepsin K: its skeletal actions and role as a therapeutic target in osteoporosiS. Nat Rev Rheumatol ;— Dachverband Osteologie e. DVO guideline for prevention, diagnosis and therapy of osteoporosis in adults. Osteologie ;—74 Parathyroid hormone and teriparatide for the treatment of osteoporosis.

Endocr Rev ;— FRAX and its applications to clinical practice. Bone ;— European guidance for the diagnosis and management of osteoporosis in postmenopausal women. Osteoporos Int ;—57 Osteoporos Int ;— Decreased bone remodeling and porosity are associated with improved bone strength in ovariectomized cynomolgus monkeys treated with denosumab, a fully human RANKL antibody.

Mozgásszervi betegségek

Kraenzlin ME, Meier C. Parathyroid hormone analogues in the treatment of osteoporosis. Nat Rev Endocrinol ;— Swiss Med Forum ;—28 Remaining lifetime and absolute 10—year probabilities of osteoporotic fracture in Swiss men and women.

Bisphosphonate therapy for osteoporosis: benefits, risks, and drug holiday. Am J Med ;—20 Effect of denosumab on bone mineral density and biochemical markers of bone turnover.

Opposite bone remodeling effects of teriparatide and alendronate in increasing bone mass.

Arch Intern Med ;— Denosumab densitometric changes assessed by quantitative computed tomography at the spine and hip in postmenopausal women with osteoporosis. J Clin Densitom ;— Meier C, Kraenzlin M.

Kathepsin-K-Inhibitoren in der Osteoprosetherapie.

Csontritkulás következtében a csontok szervetlen és szerves állománya megfogyatkozik, csökken a csontok keménysége, ezáltal romlik a minősége és a működése is.

Osteologie ;— Single-dose, placebo-controlled, randomized study of AMGa sclerostin monoclonal antibody. J Bone Miner Res ;—26 Five years of denosumab exposure in women with postmenopausal osteoporosis. Are osteoclasts needed for the bone anabolic response to parathyroid hormone? J Biol Chem ;— Osteoporosis: now and the future. Lancet ;— Microarchitectural deterioration of cortical and trabecular bone. Diagnostik, Prävention, Behandlung.