A vállízület közös zsákjának kezelése,

a vállízület közös zsákjának kezelése

Az Egészségügyi Minisztérium Európai Uniós pályázatokat hirdetett meg célzottan a hiányszakmák helyzetének javítására. E folyamat nálunk is tart, sőt már egy kísérleti fázisban lévő projekt kiterjesztését készítik elő a szakemberek. A Medical Tribune annak járt utána: a kórházak vezető orvosai mit tesznek azért, hogy elkerüljék a sokszor nehezen kivédhető helyzeteket.

A jelentett esetek nagy része hetven évnél idősebbeknél fordult elő. Nemzetközi felmérések, valamint számos publikáció foglalkozik a decubitusszal. Ezek alapján a felfekvések gyakorisága kórházi ápolás során, akut osztályokon 1,4—14 százalék; krónikus osztályokon magasabb, 10—25 százalék; gerincsérülteket ellátó osztályokon 20—30 százalék.

A vállízület artritisa a fájdalom fő oka a vállban és a nyakban. Ezzel a patológiával az ízület gyulladt, és kétféle formát ölthet. Az elsődleges ízületi gyulladásban az ízület elsősorban másodlagos ízületi gyulladás esetén sérülést vagy törést, lupuszt, reumát, szklerodermát okoz. A fájdalom éles, az ízület duzzadt, a bőrön elszíneződött, a rángatózás és a kattogás közben mozog.

Felmérések Magyarországon is vannak inkább a es évek közepébőlmiként publikációk is megjelennek, de a decubitus előfordulásának gyakoriságáról országos szinten — annak ellenére, hogy az ilyen eseményeket éves szinten jelenteni kell az ÁNTSZ-nek — csak becsült adatokkal rendelkezünk.

E becslések alapján hazánkban évente mintegy decubitus fordul elő. Ezzel szemben a Gyógyinfok adatai szerint ben decubitusos esetet kódoltak az erről beszámoló cikk ben jelent meg az Egészségügyi Gazdasági Szemlében.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ben 23 forintot fizetett ki decubitus-esetek gyógykezelésére, ápolására. Azóta 14 év telt el! Intézményünkben a decubitus monitorozása a NEVES program keretében kizárólag a kórházban kialakult eseményekre terjedt ki.

a vállízület közös zsákjának kezelése artrózis első jelei és kezelése

Az adatgyűjtési időszak A vállízület közös zsákjának kezelése jelentések anonimok voltak tehát nem ismert a kórházi adatlapok száma, a közreműködő osztályok szakmai összetétele, sem az, hogy az egyes kórházak mely osztályokat vonták bele a jelentésekbe, valamint hogy minden esetről készült- e jelentés.

Vizsgálatunk nem reprezentatív, és a következtetések megfogalmazásánál figyelembe vettük az alacsony esetszámot is. Összesen adatlapot dolgoztak fel. Az adatlapot a programban részt vevő kórházak képviselőivel közösen úgy állítottuk össze, hogy kiindulópontul szolgálhasson az ok-okozati elemzésekhez és a kutatások elvégzését is támogassa.

Eredményeink alapján a jelentett esetek 75 százaléka 70 évnél idősebb személynél fordult elő, 54 százalékuk volt nőbeteg. A decubitust megelőzően a betegek 35 százalékánál történt valamilyen műtéti beavatkozás.

Vállízület kapszula

A legtöbb betegnél legalább egy funkcionális zavart rögzítettünk — elsősorban inkontinenciát 81 százalékfájdalmat könyökgyulladás ízületi gyulladás százalék és tudatzavart 58 százalék. Mozgásképesség szempontjából a betegek 88 százaléka fekvőbeteg volt. Testalkatukat tekintve 38 százalékuk túlsúlyos, 19 százalék sovány, 6 százalék erősen leromlott.

A betegek 70 százaléka viselt pelenkát és felének volt katétere. Majd minden betegnél elvégezték a decubitusra vonatkozó kockázatfelmérést 93 százalék — általában a Norton-skála alapján.

A besorolás szerint a betegek 46 százaléka került a legmagasabb kockázatú csoportba, 23 százalékuk magas, míg 31 százalékuk a közepes kockázatúak közé tartozott. A jelentett decubitusok 71 százaléka aktív osztályon alakult ki. A prevenciós eszközök közül az osztályokon elsősorban a decubitusmatrac volt elérhető 83 százalék. Sarokgyűrűt az esetek 76 százalékában, pozicionálópárnát 59 százalékban, könyökgyűrűt 57 százalékban tudtunk biztosítani.

Ágyneműcsere általában napi gyakorisággal történt.

  1. A kéz ízületei artrózissal
  2. Mindössze az orvos receptje szerint.

A pelenka korlátozása nem volt jellemző 15 százalék. Mobilizálásra a betegek 83 százalékánál volt szükség, de az érintett 84 beteg közül dokumentáltan csak 42 esetében végezték el a kétóránkénti forgatást 50 százalék.

Az elmaradás okaként a jelentést készítők 32 esetben a beteg együttműködésének hiányát ez a nem mobilizált 42 eset 76 százalékaa kevés nővért 26 eset, 62 százalék és a pozicionálóeszközök hiányát 5 eset, 12 százalék jelölték meg. A program gyakorlati tapasztalatai közül az első és legfontosabb, hogy kézzelfogható adatokhoz jutottunk. Kamatoztatható elméleti ismeretekre tettünk szert, új módszereket sajátítottunk el és lehetőségünk nyílt a folyamatos tapasztalatcserére.

Befagyott váll szindróma - Dr. Gulyás Károly vállsebész

A kis esetszám ellenére a kapott adatok összhangban vannak a szakirodalomban leírtakkal; kiemelendő pozitívum, hogy a kórházak alkalmazzák a szűrőmódszereket. Ami a megelőzést illeti, a kapott számok alapján elmondható: az intézetekben a tárgyi feltételrendszer biztosított. A NEVES program kapcsán — mint minőségügyi szakember — kíváncsi lettem arra, hogy vajon a szerzett decubitus kezelése minőségköltségben kifejezve mit jelent éves szinten egy intézmény számára.

Az Egészségügyi Gazdasági Szemle előbb említett cikkében a következőket a vállízület közös zsákjának kezelése a decubitus gyógykezeléséhez, ápolásához felhasznált források költsége a becsült 20 felfekvés esetén forint. Ugyanezt az esetszámot figyelembe véve minden egyes többletápolási nap költsége országos szinten 87 forint.

Még egyszer hangsúlyozom: ezek 14 évvel ezelőtti és becsült adatok! A A vállízület közös zsákjának kezelése Imre Kórház esetében ben az anyag- és kötszerköltség 1 forint volt. A gyógyszerköltségek egy része — amely kizárólag a sebellátást takarja — forintot tett ki.

Ez az összesen 2 forint nem is olyan sok pénz, de ha teljességre törekszünk, ehhez az összeghez több tételt hozzá kell még adnunk.

Gerincsérv kialakulása, tünetei, kezelése

Az anyagés kötszerköltséghez például a sterilizálógépek óradíjának és a HR-munkadíjnak egy részét; a gyógyszerköltségekhez a betegeknek beadott fájdalomcsillapítók, antibiotikumok, gyulladáscsökkentő és egyéb gyógyszerek árát; az alapbetegséghez tartozó normatív ápolási napon túli ápolási napok költségét; a szükségessé váló sebészi beavatkozások, a bevételkiesésből származó, valamint az esetleges jogi megkeresések költségeit!

Igaz ez az orvosokra és az egészségügyi szakdolgozókra is, mivel azonban a tét nagy, az ő hibáikkal szemben kevésbé toleráns a társadalom. A Medical Tribune arról érdeklődött, mely ellátási hibákat tartják az intézmények szakmai vezetői és osztályvezető főorvosai praxisukban a legsúlyosabbaknak, melyeket elkerülhetőknek, és miként készülnek fel egy-egy váratlanul bekövetkező eseményre. A ki helyett a miértre kérdezni Az intenzív terápiában sajnos nem ritka a gyógyszertévesztés, a gyógyszer- adagolási vagy dózisbeli tévedés, a jellegzetesen túlfokozott munkatempó következményeként pedig az időbeli elcsúszás.

Egy korábbi kutatási program keretében — a rendszerbe állított, számítógépvezérelt gyógyszeradagoló pumpák kapcsán — tényekkel támasztottuk alá, sőt, nemzetközi publikációban is megjelentettük, milyen gyakoriak és veszélyesek az efféle hibák. Felmérni és nyomon követni azonban csak azt lehet, amire fény derül, s a mindennapi gyakorlatban még külföldön sincs nagyon lehetőség még kevesebb helyen szándék ilyen adatok gyűjtésére.

Mik a porckorongsérv gerincsérv legkomolyabb tünetei? Ágyéki szakaszon leggyakrabban ezeknél a porckorongoknál alakul ki sérv. Nyaki porckorongsérv A nyaki gerinc leginkább terhelt szakaszán, a CV, CVI porckorongon fordul elő leggyakrabban a kiboltosulás. Ilyenkor a nyaki gerincmozgások beszűkülnek, a mozgás fájdalmassá válik, a páciens kényszertartásban tartja a fejét. Morfológiai osztályozás Bulging discus előboltosulás : a kocsonyás mag hátraboltosul, de a rostos gyűrű ép marad.

Az egészségügy működését meghatározó társadalmi környezet szintén ellene hat annak, hogy az intézmények és a dolgozók érdekeltek legyenek a valós helyzet felmérésében. Rossz beidegződés, hogy hibázás esetén a vállízület közös zsákjának kezelése keresni kell egy felelősségre vonható személyt.

A nagy számok törvénye alapján a kórházi ellátásban mindig is voltak és elkerülhetetlenül lesznek tévedések. A tévedés azonban nem bűncselekmény — fájó és ropogó ízületek kezelése az előbbi elkövetőjét büntetni kell, az utóbbi tévedéséből inkább tanulni.

Ennek óriási a jelentősége, hiszen ezáltal lehetővé válik, hogy egymás hibáiból tanuljanak. Ezt a példát kellene nekünk is követni klinikai gyakorlatunkban, hiszen a kockázatok csökkentése mindannyiunk — beteg, orvos, intézmény és finanszírozó — érdeke. A műhibaperekkel való fenyegetettség azonban gátat emel e törekvés elé. Minden hibát előzetesen több — egyenként esetleg nem is veszélyes — szabálytalanság előz meg, ezek összegződnek, míg a végén egyvalakinél bekövetkezik a baj.

Őt kiáltják ki bűnbaknak, miközben többnyire ő is szenvedő alanya a történteknek. A felismert helytelen folyamatokon kellene változtatni úgy, hogy az egészségügyi nagyüzem veszélyes műveletei és feltételei biztonságossá váljanak — ez gyakran még pénzbe sem kerül, mindössze gondos elemző és át szervező munkába. VIMLÁTI LÁSZLÓ, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Aneszteziológiai a vállízület közös zsákjának kezelése Intenzív Terápiás Intézetének vezetője Ösztönös gyanakvás Óhatatlan, hogy a betegbiztonság kérdéséhez gyanakvással közelítsenek az orvosok és szakdolgozók, az utóbbi időszak — különösen az elmúlt másfél év egészségpolitikája — ugyanis azt a képzetet keltette, mintha derma sol akn betegeket leginkább gyógyítóiktól kellene megvédeni.

Ez az orvos- és dolgozóellenes hangulatkeltés rendkívül demoralizáló hatással bírt, hiszen például az olykor kilós, zavart páciensekkel küszködő éjszakai nővéreknek a negatív médiakampányok nyomán alacsony fizetésükön túl társadalmi presztízsük további csökkenésével is szembesülniük kellett. Ebben a légkörben minden újabb adminisztrációs teher és adatszolgáltatás fogadtatása kétséges, mivel emögött újabb és újabb számonkérést feltételezhetnek az érintettek.

Ahogyan a leggondosabb szülő sem tudja megakadályozni, hogy gyermeke olykor orra bukjon és ebből néha súlyos sérülése származzon, az ilyen esetek a kórházakban sem kerülhetők el. Ezt a tényt elfogadva — s nem időről időre szenzációként tálalva — kell kidolgozni azokat az eljárásokat, amelyek révén az adott körülmények, felszereltség és személyi állomány mellett növelhető a betegbiztonság.

Egyetértek azzal, hogy a rendkívüli történéseket ki kell vizsgálni és dokumentálni, ám tapasztalatom szerint a hanyagságból eredő hibák nagyon ritkák, azoknak sokkal inkább a túlterheltség a kiváltója. Van egy határ, amelyen túl nem lehet bokafájdalom belső részén követelni az egészségügyi dolgozótól sem. A sok támadás már ma is defenzióra, túlbiztosításra, túlköltekezésre készteti az osztályokat, mivel az orvos védekezésképpen olyan vizsgálatokat is előír, amelyeket saját meggyőződése szerint egyébként nem tenne.

Az egészségügyi kapacitások átszervezésétől, a krónikus ágyak számának megemelésétől azt vártuk, hogy nagyobb figyelem jut a hosszú ápolásra szorulókra. A mindennapokban viszont azt tapasztaljuk, hogy miután nincs elég nővér, az osztályok nem tudják fogadni a betegeket, különösen azokat, akiknek az átlagosnál nagyobb az ápolási igényük. Ahol húsz betegre egy-két ápoló jut, ott nem marad idő másra, mint hogy az életfunkciók rendben legyenek és az alapvető ellátást megkapja a beteg, holott például a decubitus elkerülhető szövődmény volna.

Mivel sok esetben nem tudjuk elhelyezni a pácienseinket, kénytelenek vagyunk akár hetekig is a nagy forgalmú sebészeti klinikán ellátni őket. A tervezhető műtétek elmaradása a leggyakrabban nem szervezési hiányosságokra, hanem a teljesítmény- volumen korlátra vezethető vissza.

A nem a finanszírozásból adódó — azaz a klinikán múló — csúszásokat nem tartom számottevőnek: ha elmarad egy műtét, azt rendszerint másnap pótoljuk, ezen a téren nálunk biztosabb ellátásra számíthatnak a betegek, mint több nyugat-európai országban, ahol esetenként akár több hetet is várni kell, amíg egy elhalasztott operációt ismét beterveznek.

Korábban csak az ellátást igénylő baleseteket rögzítettük, s az elmúlt hónapokban magunk is meglepődtünk azon, milyen sok váratlan esemény következik be csaknem minden osztályon. Balesetek leggyakrabban éjszaka fordulnak elő, amikor a betegek anélkül, hogy bárkinek szólnának, elindulnak a mosdóba, majd az ismeretlen környezetben megbotlanak vagy elcsúsznak. Súlyosabb sérüléssel járó eset nem történt, ám az adatgyűjtéstől azt reméljük, hogy egy olyan átfogó képet kapunk, amelynek segítségével hatékonyabban csökkenthetjük az elesések számát.

A decubitus akár népegészségügyi problémaként is definiálható. A kórházban működő decubitusteam révén néhány éve fokozottan odafigyelünk erre. Egy a vállízület közös zsákjának kezelése vett igénybe annak a regisztrációs szisztémának a kidolgozása, amelynek alapján rizikócsoportokba soroljuk a betegeket.

a vállízület közös zsákjának kezelése csontok és ízületek degeneratív degeneratív betegségei

Az esetek okainak feltárása nyomán a megelőzés érdekében decubitus-protokollt vezettünk be, ezenkívül minden szakdolgozónk részt vett a felfekvés kialakulásának megelőzését és a panaszok kezelését fókuszba helyező oktatáson. Ápolóink azonban hiába ismerik és gyakorolják lelkiismeretesen a forgatásos módszert, a kialakult — s a jelek szerint állandósuló — létszámhiány nagyon megnehezíti a prevenciót. A felszereltség sem kielégítő: az intézmény beszerzett ugyan antidecubitus-eszközöket, speciális matracokat, ám a nagy kórházi forgalomban megforduló veszélyeztetett betegek összlétszámához képest ezt keveseknek tudjuk biztosítani.

A felszerelés hiányát az élőmunka pótolhatná — s ezen a ponton körbe is értünk. Természetesen a körülményeket adottnak tekintve sem mondhatunk le a betegellátás minőségének javításáról. Erőfeszítéseink nem is hiábavalóak: minden osztályunkon van decubitus-felelős, és az odafigyelés eredményeképpen ma a közepes vagy magas rizikócsoportba tartozó betegek között kisebb arányban alakul ki felfekvés, mint amilyen mértékben az a szakirodalom szerint kialakulhatna.

a vállízület közös zsákjának kezelése kenőcsök a csípőízületek ízületeinek fájdalmára

A gyógyszerelési kockázatok ugyancsak összefüggenek a létszámmal: a szekszárdi gyakorlat szerint a gyógyszereket a betegeknek az éjszakai nővérek adagolják és a nappaliak osztják szét.

Alapigazság, hogy minél több kézen megy keresztül valami, annál nagyobb a tévesztés kockázata: az ideális az lenne, hogy aki kiveszi a gyógyszert a dobozból, az adja oda a betegnek, s győződjön meg arról, hogy lenyelte. Jelenleg ezt nem tudjuk megoldani, így a folyamat átszervezése helyett marad az elvárások hangsúlyozása: éberség és önkontroll.

Ez viszont a legnagyobb igyekezet mellett sem iktathatja a vállízület közös zsákjának kezelése a rendszerben kódolva meglévő hibalehetőséget. Nem csak egy adott intézményen belül értelmezhetjük az ellátási hibákat, azok meglátásom szerint a betegirányításban is fellelhetőek. Ilyennek tartom azt, amikor a háziorvosok indokolatlanul a sürgősségi osztályra küldik pácienseiket, mondván, nálunk gyorsabb a diagnosztika, kevésbé van megkötve a kezünk a képalkotó vizsgálatok indikációja terén.

Ez kétségtelenül így van, csakhogy ezzel is több lesz a feladatunk és nő a zsúfoltság, ezzel párhuzamosan pedig a hibázás lehetősége.

Fájdalom a jobb kéz vállízületében: okai, betegség jelei, kezelés - Könyök July

A vaktában írt beutalók között extrém példa volt, amikor vakbélgyulladás gyanújával küldte be orvosa az egyik beteget, majd itt kiderült, hogy már két éve kivették a vakbelét. Fontosnak tartom, hogy a háziorvosokkal partneri viszonyt alakítsunk ki: ezt a célt szolgálja egy június eleji közös tanácskozásunk is, amelyen esetmegbeszélések is lesznek — ugyan közvetve, ám hitem szerint ezek a fórumok is hozzájárulnak a betegbiztonság növeléséhez.

Intézményünkön belül az egyik legnagyobb kockázati tényező az, hogy az SBO-ra egyetlen bejáratunk van — azt használják a mentők és az ambuláns betegek is. Mivel nincs olyan orvos, aki előzetesen válogatná a betegeket triage rendszers ennek megfelelően irányítaná őket, sok különféle problémával, más-más sérüléssel érkezett, esetenként részeg vagy demenciában szenvedő páciens várakozik az ambulancia előterében.

A nem fekvő betegek számára ugyancsak felügyelet nélküli a röntgen, az ultrahang, a CT előtti folyosó területe — ezeket a helyszíneket is potenciális kockázati területnek látom. Balesetek persze akkor is előfordulnak, ha valaki felügyelet alatt van, mivel ez a legnagyobb óvatosság mellett is megtörténik — s ezt a jogászok is tudják. Mivel emberekkel dolgozunk, az ilyen esetek mindegyikét nem lehet kivédeni, s mivel emberek dolgoznak, néha hibáznak: 12 órán át egyfolytában még újságot olvasni is fárasztó, nemhogy negyven beteget felelősséggel ellátni.

Sok kórházban komoly gondot jelent a létszámhiány, így még inkább felértékelődik a kockázatelemzés jelentősége, hiszen ezáltal elérhetővé válna, hogy a szűkös létszám- vagy pénzkeret felhasználása ott történjék, ahol arra a legnagyobb szükség van.

Fontos információk